Zs és T miután összerúgta a port a gonosz főbérlőjükkel, vad lakáskeresésbe fogott. hosszas kecsegtetések, csalódások és borzalkodások után végül sikerült rátalálniuk az igazira. eztán rohamléptékű felújításba kezdtek, hathatós Zs családi és baráti segítséggel, majd beköltöztek új otthonukba. mindeközben Zs lediplomázott, majd oktatóvá lett, Tnek megjelent egy cikk amiben benne van a keze, és javításra visszaküldték egy cikkét amit ő írt. 

 

előbb egy kis előtte-utánna 

és most lássuk mi következik...

 

hogy fokozzuk, este belefutottam a tvben egy műsorba, aminek az volt a címe hogy kávékóstoló...

nyamm

 

ez szerinted jel ez, dezső?

nem, nem ismertem magamra... még véletlenül se... eszembe sem jutott... 8) 

 

 

 

a fülemhez ragadt a telefon. felhívtam az upc ügyfélszolgálatot hogy lemondjam a szolgáltatást. a kellemes gépnői hang el is igazított, benyomkodtam a 10jegyű azonosítómat is, majd elnézést kért az automata hogy a lemondással foglalkozó ügyfélszolgálatosok nagyon elfoglaltak, várhatóan hosszabban kell várni mint az megszokott. nembaj mondom, egyszer kell kivárni. bejött a szokásos muzak, majd a kedves hang közölte hogy az előre látható várakozási idő több mint 10 perc. sebaj, belefér. muzak tovább, majd kérik a türelmemet. megkapják. kb 10 perc után a 10 percről lementünk több mint öt percre. ok. még mindig türelmes vagyok. legalább van látszatja. még tíz perc után lementünk több mint két perces várakozásra. remek. közben a tinglitangli kifolyik a másik fülemen, és a nő szövege már a cochleámba égett. aztán a két percből hirtelen több mint három lesz valahogy. pakk. ez verte ki a biztosítékot. türelem ennyi, az idézőpentagrammák szaporodnak a papíromon és változatos démonok jótét wellness kezeléseit kezdem kívánni a cégnek. aztán végre kicsöng. segítőkész türelmes hölgy kikéri az azonosítómat amit amúgy beütöttem már (ezekszerint minek, hátha az elmúlt fél órában kicseréltem egy másikra?) egyéb adatok, mibensegíthetek. közlöm, aztán ő közli a lehetséges időpontokat, majd kitesz megint várakozni. muzak jön, én kezdek szédülni. 2 perc után visszatér, minden rendben, megbeszéltük, és még pénzt is kapunk vissza. hurrá. köszönünk, vonal bont. 50 perc ment rá az életemből, de megvan. és a várakozási időről sem hazudtak. több mint tíz perc volt... azért ha drágább csomagra szeretnék váltani akkor 2 perc után kapcsolnak és és másfél perc alatt minden el van intézve... el tudom képzelni hogy a lemondásokkal foglalkozó ügyfélszolgálat ebből az egy birkatürelmű hölgyből áll, és csak a legelhivatottabbak jutnak el hozzá. aki nem gondolja komolyan az húsz perc után úgyis feladja. akár egy shaolin templom bejáratánál...

 

akkor most munkára.

 

bent van álomállamvizsgán. stressz ez. de tudom hogy ügyes lesz mert irtó sokat készült rá.

 

hajrá hajrá!

 

hát.

amilyen hülye neve van szegénynek és amilyen fura gitárja meg játékstílusa, és amilyen aranyos a dumája, na annyira szor tíz esett le az állam a zenétől. nézzétek, hallgassátok!

 

Zsuzs felfedezte hogy van egy ősz hajszálam! itt a vég, ó jöjj szép halál!

 

na jó. igazából tetszik a dolog! 8)

Towel Day - Don't Panic

 

vacsorához megnéztem a Taken (elrabolva) című filmet. banyek még mindig a torkomban dobog a szívem, és remeg a kezem. zseniális. fuhh. Liam Neeson zseniális. a történet zseniális. az akció is. (legatyásodott a szókincsem is, igen...) aztamindenit!

 

apa nyugdíjazott kormányügynök ("megelőző ember" volt), elvált. azért nyugdíjaztatta magát hogy közelebb kerülhessen a 17éves lányához. aztán a lány párizsba utazik, ahol elrabolják. apa meg megy és kiszabadítja. ez így egyszerű mint a bot tudom, de eszméletlen jól meg van szerkesztve a film. felvezetés épp annyi hogy megkedveljük apát, aztán bumm. beüt a krach. (na csak maradt abból a szókincsből egy csepp...8) )onnantól kezdve ha körömrágós lennék bizisten lerágtam volna az összeset tövig.

itt a tréler tessék ízlelgetni!

 

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »