tamsa blogizéje vagymi

majd kiderül menet közben

ke-sergő bejegyzései

nyavajgás általában

eh!

 

kicsit lefáradtam agyilag most!

lesem ezt a szép lapos monitort, néha görgetek az egérrel meg kitörlőm betűnként amit az elmúlt fél órában összeírtam munkatervemben. mondhatni kissé indiszponált vagyok csak tudnám miért... biztos vitaminhiány, hazaérek tulok egy körtét! sőt kettőt és eszek szőlőt is!

 

régesrégen, egy messzi messzi galakszisban:

 volt az a Krétakörös Siráj előadás. most otthon elővakartam a drámát uh elolvasom gyorsan. holnap lesz úgyis ráérő időm egész nap a kisboltban ülve. szóval maga az előadás nagy élmény volt! nem vagyok nagy színházbajáró (bár igényem lenne), így nem furcsa hogy a stúdiószínház végképp kimaradt eddig az életemből. most pótlódott! az még hagyján hogy kislétszámú közönség, de a szószerint fapados nézőtér még családiasabbá teszi a hangulatot. sőt inkább kicsit meghitt iskolai rendezvény képzetét kelti így belegondolva. éshát a Krétakörtől nem szokatlan hogy saját szájuk íze szerint játszanak el egy klasszikus darabot, meg hogy a határokat feszegfetik hogy mit lehet megtenni színpadon és mennyire lehet kifacsarni a színészt mega közönséget a jó öreg katarzis eléréséhez. ehhez képest itt a visszafogottság és a minimáldizájn adta a különös ízét a darabnak. játszani köznapi ruhában, semmi díszlettel, félig a közönség soraiból, félig az apró színpadról, bár nem is, inkább nevezzük porondnak. igazából pont ezért csak a játékra figyelt az ember, a nyers színészetre. éshát elég átütő erejű látni valakit ahogy sír, tényleg folynak a könnyei, hogy tényleg átéli a szerepet. egyszóval visszafogottan is nagyot ütött. rajtam...

 

tegnap otthon. elmentünk Besenyszögre gyertyátgyújtani. végigjártuk az ősöket (anyai ágon), távoli sosemlátott emberek. minden évben fura élmény ez. halottaknapja... emlékezésről szól? nem minden esetben. sőt legtöbbször esély sincs emlékezni azokra az emberekre, de mégis tudni hogy valahol ők részben te vagy. a génjeidben, a vonásaidban, magaddal hordozod őket. jó volna róluk többet tudni, kik voltak hogyan éltek, mégha arcot sosem fogok kötni egy-egy névhez de legalább egy történetet szeretnék. úgyérzem több lennék ezáltal. fogni fogok egy diktafont papírt ceruzát és bevackolom magam mamához az alsókonyhába és kifaggatom és rajzolok még egy családfát is vagy mit. csak jussak haza és mamó is legyen otthon ne a kórházban...

 

apu sírjánál már egész más érzés gyertyát gyújtani. kicsit lelki szegénynek érzem magam hogy nemtudok parancsra, elhatározásra magamat felszólítva emlékezni. pedig az az a pillanat amikor lehetne, kellene emlékezni. de nem. néha a mindennapokban eszembe jut. olyankor jó újra rágondolni egy egy pillanatra, helyzetre, és rossz hogy bevillan mennyi mindenből kimaradtunk és kimaradunk együtt. utálatos érzés! igazából akkor ment el amikor éppcsak elkezdtem felnőni. akkor amikor igazán egyenrangú, legjobb barátokká válhattunk volna ahogy mindigis szerette volna. akkor régen nem tudtam igazán mire gondolt, de most már sejtem... hiányzik. ő és ami lettünk volna ketten...

 

 

el kell ám gondolkoznom magamon, az életemen! kicsit félek hogy csak ámítom magam és vetítem magamnak a jövőt, aztán el fog jönni egy pillanat amikor csúnyát koppan a homlokom a barlang falán. kétségeim vannak saját magamban, csalódom napról napra, elhatározásaimhoz csak részben tudom tartani magam, kerülőutakat, kibúvókat keresek saját magam elől, és próbálom nyugtatni a lelkiismeretemet. ez így most hühh! elég erős! lehet ez nem látszik rajtam a mindennapokban, de persze ez akkor bukik ki amikor nincs más csak én. meg most nesze bele a világba a monitorra. bár ha egyedül vagyok akkor is igyekszem nem szembenézni magammal. csak általában utólag mindig rájövök hogy átkozottul igazam volt abban amit magamnak se mertem a szemembe mondani. na. érthető ez? én értem és ez a lényeg, aki meg akarja hámozgassa! próbálok átkeveredni egy olyan időszakba amikor szépen szembenézek a hibáimmal és keményen leszámolok velük. hiszek benne hogy meg tudom csinálni, ha őszinte vagyok magammal és erőt veszek magamon, és ha kell rálépek a saját tökömre és hanyatt dobom magam!

 

én én én!

ez most egy ilyen bejegyzés lett bocsi! néha ilyen is kell, így kicsit látom értelmét ennek az egésznek itt. a földön. az életben. hát ilyen értelemben...

 

hej

 

ps: gyűlnek az életcélok

kell egy kutya! csak tudjam magunkat eltartani és lesz rögtön!

 

és a telelkeddel!

 

csendben kialakul a mindennapok...

apró dolgok rutinszerű láncbafűzése hogy az ember csak csinálja a dolgát, közben meg az agya dolgozhat kedvére.

még néhány részlet helyére kerül (pölö kapunk kártyát a tanszékre), és talán könnyebben veszem majd az akadályokat!

 

kellene valami teljes lefedettség melletti wifi elérés az agyamhoz, egyrészt lehetne rögzíteni a teendőim memórianyomait, naplózni és figyelmeztetéseket kapnék a határidőkről meg mindneről, és nem felejteném el a dolgaim 60%-át... másrészt (és a probléma hasonló gyökérből fakad mint az előbbi) egy csomó minden felötlik bennem amiről írni kéne, ötletek, hangulatok, képek, témák, és persze ahogy lenni szokott lendületből hullanak ki a fejemből. pedigha rögtön leírnám... csak ahhoz meg vagy lusta vagyok, vagy nincs lehetőségem... szóóóval ezen segítene a kis cybertechnológia!

de amíg el nem jutunk odáig, maradnak a papírcetlik,  naptárak meg feljegyzések. meg persze sok sok odafigyelés és koncentráltság, aminek valljuk be többnyire híján vagyok.

ennyit az önismeretről

-----------------------------------------------------------------------------------------------

 - sziasztok, tamsa vagyok, névtelen alkoholista...

 - szervusz tamsa

 - tegnap este óta nem ittam, tiszta vagyok... 

 - éljen éljen!

 

ehh! a WHO szerint napi másfél üveg sör belefér! átlagolva a dolgokat még meg sem közelítem... pölö ma sem fogok már inni, sőt holnap sem. esetleg csütörtökön egy kockasör belefér, de majd adja magát a hangulat, ahogy az már lenni szokott... 8))

 

mostmár aztán elég a felesleges vartyogásból! majd ha lesz mondanivalóm is, jelentkezem és beleordibálom a nagy büdös semmibe, hátha kagylózik valaki. csak azt remélem hogy nem légüres térben próbálok önkifejezni...

 és mi van ha a fejemben van légüres tér, hmm? vááá

8))

 

megint lenyúltam a Takács szövegét! dehát micsináljak ha túl jó fasságokat mond aztán elfelejti levédetni... hehe

 

tegnap este jót beszélgettünk pár sör mellett bár a csapat közel sem volt teljes, de majd idővel sikerül összehozni remélem! jó volt Katával is találkozni, akivel kb. 1,5 éve beszéltem utoljára.

 

régen ilyen beszélgetéseken megváltottuk a világot, most inkább arról szóltunk kivel mi van, hol tart, mik a kilátásai. pénz, lakás, munka, stb. mit ér a tudomány meg amit csinálunk, megéri-e csinálni, vagy kurva módjára lehasalva felkínáljuk magunkat inkább a nagybetűsnek és arcunkon méla undorral pakoljuk a szart egyik kupacból a másikba... azaz pénzt keresünk

 

talán először éreztem úgy hogy felnőttünk...

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------

 

van egy vastag vörös vonal végigfektetve előttünk. jobbról balra végeláthatatlanul keresztben. kuporgunk mellette, zsibbad a lábfejünk, a vádlink, a súlyunkat jobbról balra áthelyezzük, majd vissza. tanakodunk mi legyen, őr sehol. átmenjünk a túloldalra? vagy sem? tipródás, tétovázás, középütt, félúton az eddig és a majd között.

 ez itt az őrület határa. csak azt nem tudni melyik oldal melyik...

 

 

 

 

kevés jobb dolog van mint egy jó alapos derékroppantó nyújtózkodás, némi konstruktív munkát követően, de már a leendő sörök ígéretével... nahát

 

a délelőtt bősz matracvadászattal telt, akárcsak a hétvége egyrésze...

 

furcsa hogy eröltetnem kell magam hogy a pár nappal ezelőtt történtekre visszaemlékezzek. különben meg most kicsit fáradtnak érzem magam írni amúgyis. bár jogalapom nemsok van rá így hétfő délután...

ez a blog dolog sem egészen arra megy amerre szeretném, bár a mottó hogy majd kiderül mi lesz belőle egész megállja a helyét! de azt azért nem akarom hogy szimplán csak elmesélgessem hogy ez meg ez történt, hogy mennek a dolgok meg ilyenek. az hiszem többre lesz hivatott ez, csak az kell hozzá hogy az agyi kapacitásom meg a motivációm megüsse azt a minimumot, hogy értelmes dolgok bukjanak ki belőlem. legalább megközelítőleg értelmesek... vagy lehet csak túl józan lennék?

 

 

na megírja a gép a CDmet amin hazaviszem a videókat, aztán dobbantok énis. lenne egy megbeszélésem ma este de szépen átrakom holnapra (közben ez megoldódott) és inkább a Péterrel dumálok! rég csacsogtunk már egy rendeset (na ez kellően buzisan hangzott főleg egy olyan emberrel kapcsolatban akivel lényegében egy ágyban aludtunk pár évig... 8)) na persze nem egészen úgy, csak egymás mellé voltak tolva két ágy... de mostmár magyarázhatom... 8))

 

sörre fel, mer az olyan férfias!

 

 

ui: egy Csányi elbeszélés hatására célommá szenteltem, hogy lefényképezzem magamat alvás közben

a kivitelezés még kérdés, de vannak ötleteim!