tamsa blogizéje vagymi

majd kiderül menet közben

blogzódás bejegyzései

erről szól

 

 

sok jóság történik a világban! volt itt hosszú hétvége csendes ünneplésben, sörvirsli kimaradt, de kirándultunk kellemeset a Börzsönyben. mameg munka. meg holnap meg aztánis. de semmi kesergés, csak vigalom! ma mozi, hétvégén krétakör koncert, és még azt is megfogalmazódott bennem hogy kicsiny önmegvalósító és önszembesítő bloguniverzumomat továbbrügyeztetem és lesz egy vers archívum ahová felpakolom amit szeretek és kommentelem, magyarázom, elmesélem. háttér gondolatfolyás emlékezés ilyenek. szóval szembesítés lesz a régi önnön magammal. dejó!

 

 

megsem próbálom felvenni a fonalat. mit magyaráztam meg mit nem. majd lesz olyan is, hogy visszatekintek és elgondolkozom hogy mi mindenről akartam írni és mégse és jól bepótolom aztán!

 

de ez most nem olyan. sőt. énse vagyok most olyan. valahogy úgy tűnik mintha. de nem. kicsit elhalványodottnak érzem magam. mintha az ember kifogyna a valóságból, és a végén csak az a halk pakkanás hangzik majd fel amikor a levegő hirtelen kitölti a röpke vákuumot (ejj de filozofálósra vettük a figurát...) vagy ahogy az öreg Douglas Adams mondaná, úgy hallatszik majd, mintha egy stadionnyi ember egyszerre mondaná azt hogy Hupp...

 

de igazából nem is ez a gond. a gond az, hogy alig csinálok valamit, mégsincs időm. na jó ez nem egészen igaz, mert elővettem végre a görkorcsolyát, és használom is. rendszeresen már. azzal járok haza amikor csak lehet. azaz amikor nem kell emberekkel találkoznom a korcsolya levétele és zuhanyzó elérése közti időintervallumban. merthogy korizás közben az ombre óhatatlanul megizzad. nemkicsit. éshát az izomszagommal inkább nem bódítanék senkit. érthető nem?

 szóval mégiscsak van haladvány a történetben, nempanaszkodom, talán gázrobbanás sem fog végezni velem. sőt. perverz örömöt okoz annak számolgatása hogy hónapról hónapra mennyit fogyasztunk. vízgázvillany. és méginkább jóleső teljességérzetet ad betekerni egy-egy energiatakarékos égőt, majd valóban látni hogy 20kilowattórával kevesebb fogyott. amúgy ki gondolná hogy csak az hogy ég az őrláng a vizmelegítőben elvisz havi 12köbméter gázt. nagyjából annyit mintha még egy harmadik ember is használná rajtunk kívül a melegvizet. duuurva. csak az nem illik egészen a képbe, hogy amit most spórolok az energián, az csak egy év múlva látszik meg a pénztárcámban. persze feltéve ha még ott fogunk lakni az albiban. de a lényeg a spór feletti perverz örömködés. vagy ez csak nálam van így? én vagyok beteg?

 

ehh. most gondolok bele, hogy lehet mire hazaérek bokáig áll a víz a fürdőszobában. bár ennek valószínűsége a mértéket tekintve kicsike, de tócsára lehet számítani. tekintve hogy a legutóbb vízvezetékszerelésbe fogtam, és kitakarítottam a csap alatt a szifont. össze is raktam, de ma reggel el kezdett csöpögni. lehet nem sikerült egészen az összerakás... de akkor meg mér csak most kezdett el folyni? relytély csupa ellipszilonnal... 8))

 

tegyem hozzá, most ébredtem rá hogy egész jól tudok vakon gépelni. nem is tudtam hogy ilyen szinten benne van az ujjaimban a betűk helyzete... miközben írtam ezt a sokfasságotitt fentebb, tudatosult, hogy miközben gépelek nézem a billentyűket, viszont a szmeme csak akkor követi a gombnyomásokat, ha ritka betű, vagy betűkapcsolat böffen fel az agyamból. azaz már valamilyen szinten be kell hogy idegződve legyen a qwertz a mozgató neuronhálómba. szóval kipróbáltam hogy megy ha a képernyőt bámulom közben, és meglepően jól. jójó, bizonytalankodós, meg melléütök sokat, de mindig a környékre. uh rá fogom eröltetni magam hogy vakon nyomogjak eztán.

 

ez most jól eső...  fürdőzök benne egy cseppet,  csók!

ujjé!

 

kutya jön! kis borotválás bejátszik délutánra... izé fenéket! ötkor már simán sötét van... akkor az már koraeste vagy mi?

ha végeztünk beszámolok majd az eredményekről is jól!

 

csocsi!

eh!

 

kicsit lefáradtam agyilag most!

lesem ezt a szép lapos monitort, néha görgetek az egérrel meg kitörlőm betűnként amit az elmúlt fél órában összeírtam munkatervemben. mondhatni kissé indiszponált vagyok csak tudnám miért... biztos vitaminhiány, hazaérek tulok egy körtét! sőt kettőt és eszek szőlőt is!

 

régesrégen, egy messzi messzi galakszisban:

 volt az a Krétakörös Siráj előadás. most otthon elővakartam a drámát uh elolvasom gyorsan. holnap lesz úgyis ráérő időm egész nap a kisboltban ülve. szóval maga az előadás nagy élmény volt! nem vagyok nagy színházbajáró (bár igényem lenne), így nem furcsa hogy a stúdiószínház végképp kimaradt eddig az életemből. most pótlódott! az még hagyján hogy kislétszámú közönség, de a szószerint fapados nézőtér még családiasabbá teszi a hangulatot. sőt inkább kicsit meghitt iskolai rendezvény képzetét kelti így belegondolva. éshát a Krétakörtől nem szokatlan hogy saját szájuk íze szerint játszanak el egy klasszikus darabot, meg hogy a határokat feszegfetik hogy mit lehet megtenni színpadon és mennyire lehet kifacsarni a színészt mega közönséget a jó öreg katarzis eléréséhez. ehhez képest itt a visszafogottság és a minimáldizájn adta a különös ízét a darabnak. játszani köznapi ruhában, semmi díszlettel, félig a közönség soraiból, félig az apró színpadról, bár nem is, inkább nevezzük porondnak. igazából pont ezért csak a játékra figyelt az ember, a nyers színészetre. éshát elég átütő erejű látni valakit ahogy sír, tényleg folynak a könnyei, hogy tényleg átéli a szerepet. egyszóval visszafogottan is nagyot ütött. rajtam...

 

tegnap otthon. elmentünk Besenyszögre gyertyátgyújtani. végigjártuk az ősöket (anyai ágon), távoli sosemlátott emberek. minden évben fura élmény ez. halottaknapja... emlékezésről szól? nem minden esetben. sőt legtöbbször esély sincs emlékezni azokra az emberekre, de mégis tudni hogy valahol ők részben te vagy. a génjeidben, a vonásaidban, magaddal hordozod őket. jó volna róluk többet tudni, kik voltak hogyan éltek, mégha arcot sosem fogok kötni egy-egy névhez de legalább egy történetet szeretnék. úgyérzem több lennék ezáltal. fogni fogok egy diktafont papírt ceruzát és bevackolom magam mamához az alsókonyhába és kifaggatom és rajzolok még egy családfát is vagy mit. csak jussak haza és mamó is legyen otthon ne a kórházban...

 

apu sírjánál már egész más érzés gyertyát gyújtani. kicsit lelki szegénynek érzem magam hogy nemtudok parancsra, elhatározásra magamat felszólítva emlékezni. pedig az az a pillanat amikor lehetne, kellene emlékezni. de nem. néha a mindennapokban eszembe jut. olyankor jó újra rágondolni egy egy pillanatra, helyzetre, és rossz hogy bevillan mennyi mindenből kimaradtunk és kimaradunk együtt. utálatos érzés! igazából akkor ment el amikor éppcsak elkezdtem felnőni. akkor amikor igazán egyenrangú, legjobb barátokká válhattunk volna ahogy mindigis szerette volna. akkor régen nem tudtam igazán mire gondolt, de most már sejtem... hiányzik. ő és ami lettünk volna ketten...

 

 

el kell ám gondolkoznom magamon, az életemen! kicsit félek hogy csak ámítom magam és vetítem magamnak a jövőt, aztán el fog jönni egy pillanat amikor csúnyát koppan a homlokom a barlang falán. kétségeim vannak saját magamban, csalódom napról napra, elhatározásaimhoz csak részben tudom tartani magam, kerülőutakat, kibúvókat keresek saját magam elől, és próbálom nyugtatni a lelkiismeretemet. ez így most hühh! elég erős! lehet ez nem látszik rajtam a mindennapokban, de persze ez akkor bukik ki amikor nincs más csak én. meg most nesze bele a világba a monitorra. bár ha egyedül vagyok akkor is igyekszem nem szembenézni magammal. csak általában utólag mindig rájövök hogy átkozottul igazam volt abban amit magamnak se mertem a szemembe mondani. na. érthető ez? én értem és ez a lényeg, aki meg akarja hámozgassa! próbálok átkeveredni egy olyan időszakba amikor szépen szembenézek a hibáimmal és keményen leszámolok velük. hiszek benne hogy meg tudom csinálni, ha őszinte vagyok magammal és erőt veszek magamon, és ha kell rálépek a saját tökömre és hanyatt dobom magam!

 

én én én!

ez most egy ilyen bejegyzés lett bocsi! néha ilyen is kell, így kicsit látom értelmét ennek az egésznek itt. a földön. az életben. hát ilyen értelemben...

 

hej

 

ps: gyűlnek az életcélok

kell egy kutya! csak tudjam magunkat eltartani és lesz rögtön!

 

nnno!

 

mostmár nem is szabadkozom... már mindegy... megvolt a mai sör is...

 

túlvagyunk egy kellemes ordibálós kalocsai hétvégén. mindenki kiabált legalább egyszer mindenkivel. na jó ez túlzás, velem pölö csak Linda, én is csak vele (persze autóban, én a vezetés miatt, ő a navigálás miatt...) ha jobban belegondolok Liny édesapja nem kiabált senkivel, anyukája viszont rajtam kívül mindenkivel. stressz az élet... viszont kellemes időt töltöttünk Uszódon rokonlátogatással. az jó volt!

 

tegnap színházba készültünk. Linda szerzett jegyet krétakörös siráj előadásra amihez csak úgy lehet hozzájutni kb, ha valaki visszamondja a jegyrendelést... késtünk 5 percet kb. (ennek az autó a végső oka, parkolóhely keresés, vasárnap esti forgalom... alapvető oka persze hogy valahogy elbasztuk az időnket... pedig volt elég) ott közölték hogy csak a szünetben lehet bemenni ami 2 óra múlva lesz. uh sör, Mai Manó café, bevártuk Nikit meg Milánt (Milán Linda munkatársa, Niki a kedvese) akik azt hitték hogy 8kor kezdődik a darab... szóóval megvolt a korona a hétvégén. de hálisten Milánnal sikerült elintéznünk hogy átírják mára a jegyet. uh ha Linyt elengedik korábban a munkahelyről (amit tegyük hozzá megérdemelne) akkor ma bepótoljuk! már várom nagyon ám

 

még másfél óra megfeszített munka a Tanszéken, aztán suhanás 4-6ossal színházba!

 

csók!

 

ps: sűrű hetem lesz előreláthatóan de jelentkezem!

 

Hazudtam tegnap! mégis becsúszott két sör a képbe... de ma már tényleg nem fog... 8))

 

 azt találtam ki hogy ha valaha lesz egy digitális fényképezőgépem (és lesz, tervezem nagyon, már minden megvan csak pénz kéne hozzá! szívesen megadom bárkinek a bankszámlaszámom és megengedem neki hogy átutaljon nekem egy nagyobb összeget 8)), akkor minden nap fogok képeket is feltöltögetni a blogra, így lesz egy így látja tamsa a világot blogdarab! dejó

 

még valamit akartam, de elfelejtettem... jellemző!

 

hejj! 

 

ja ezt még a végére idebiggyesztem:

Üdv!

 

ez az első bejegyzésem! meglepő mi? igazándiból csak próbálkozom, hogy fog ez az izé kinézni! de majd lesz egy igazi, rendes első bejegyzés is, majd oda kerekítek valami velőset! ezt meg ezennel benyomom az éterbe!

kezdődjék a blogzás!