2009. június

 

a fülemhez ragadt a telefon. felhívtam az upc ügyfélszolgálatot hogy lemondjam a szolgáltatást. a kellemes gépnői hang el is igazított, benyomkodtam a 10jegyű azonosítómat is, majd elnézést kért az automata hogy a lemondással foglalkozó ügyfélszolgálatosok nagyon elfoglaltak, várhatóan hosszabban kell várni mint az megszokott. nembaj mondom, egyszer kell kivárni. bejött a szokásos muzak, majd a kedves hang közölte hogy az előre látható várakozási idő több mint 10 perc. sebaj, belefér. muzak tovább, majd kérik a türelmemet. megkapják. kb 10 perc után a 10 percről lementünk több mint öt percre. ok. még mindig türelmes vagyok. legalább van látszatja. még tíz perc után lementünk több mint két perces várakozásra. remek. közben a tinglitangli kifolyik a másik fülemen, és a nő szövege már a cochleámba égett. aztán a két percből hirtelen több mint három lesz valahogy. pakk. ez verte ki a biztosítékot. türelem ennyi, az idézőpentagrammák szaporodnak a papíromon és változatos démonok jótét wellness kezeléseit kezdem kívánni a cégnek. aztán végre kicsöng. segítőkész türelmes hölgy kikéri az azonosítómat amit amúgy beütöttem már (ezekszerint minek, hátha az elmúlt fél órában kicseréltem egy másikra?) egyéb adatok, mibensegíthetek. közlöm, aztán ő közli a lehetséges időpontokat, majd kitesz megint várakozni. muzak jön, én kezdek szédülni. 2 perc után visszatér, minden rendben, megbeszéltük, és még pénzt is kapunk vissza. hurrá. köszönünk, vonal bont. 50 perc ment rá az életemből, de megvan. és a várakozási időről sem hazudtak. több mint tíz perc volt... azért ha drágább csomagra szeretnék váltani akkor 2 perc után kapcsolnak és és másfél perc alatt minden el van intézve... el tudom képzelni hogy a lemondásokkal foglalkozó ügyfélszolgálat ebből az egy birkatürelmű hölgyből áll, és csak a legelhivatottabbak jutnak el hozzá. aki nem gondolja komolyan az húsz perc után úgyis feladja. akár egy shaolin templom bejáratánál...

 

akkor most munkára.

 

bent van álomállamvizsgán. stressz ez. de tudom hogy ügyes lesz mert irtó sokat készült rá.

 

hajrá hajrá!

 

hát.

amilyen hülye neve van szegénynek és amilyen fura gitárja meg játékstílusa, és amilyen aranyos a dumája, na annyira szor tíz esett le az állam a zenétől. nézzétek, hallgassátok!

« 2009. május 2009. július »